Amint már korábban is említettem, lenyűgöz nyelvünk játékossága.
Ebédelni voltam, és az előttem állók kenyeret kértek az eladótól és a kenyér dumóját (mert én így ismerem) mindenki másképpen nevezte.
Gazdag és színes hagyományainkon kívül nyelvünk játékossága is ékesen árulkodik arról, hogy milyen sokféleképpen nevezhetjük a Kenyér legfinomabban roppanó részét. Lehet: sercli, gyűr(e), szegély, szeg(e), előszegély, gyürke, szegő, kezdet, vég(e), „székönyer”, sarkalat, kenyérkezdés, szinnya. pille, pilis, pipölle, pisle púp(ja), teteje, domó, a far(a), farakenyér, sarok fedélkenyér, szél(e), fedelecske, csücsök, dumó, pilhe, búb, buci, durca.
