Rákerestem a barlangrajz szóra és találtam egy érdekes verset, és a szerző utólagos engedelmével beidézném ide:
Mint egy remete a szobám falát nézem
és a sötét barlangomra fel is vésem
Hogyan múltak el a jelen percei
Mesél a véső, keserű hangján sercegi
A Holtak üvöltését, ez egy véres kánon
A pennámat ijedten a földhöz vágom
Hátrébb lépek és nyomban szemlélni kezdem
és számomra egyszerűen hihetetlen
A rajzokból nagy vadak képe áll össze
Akiket bizony az én dárdám tett tönkre.
